Kettő

Kettő perce néztem az órámra, de már akkor sem értettem, hogy mit nézek rajta. Kettő másodperce rá meg már el is felejtettem, hogy mit olvastam le az okos kis kijelzőjéről, szóval nem is igazán értem, miért bámulom állandóan. Egyáltalán, minek van a karomon? És minek vettem meg? Elvégre csak fel kéne venni a nzúlcipőt, és nosya, nem? Helyette percenként nézem az órám, hogy most éppen mit csinálok. Van, hogy úgy érzem, repülök, suhanok, de az órám közli, hogy nem vagyok gyorsabb egy nyugdíjasnál, aki húzza maga után a megrakott desszanszatyrát. Máskor életem legvontatottabb ezrét futom magamban, és kiderül, hogy valójában a leggyorsabbb kör azon az edzésen. Egyszerűen nem érzem a sebességet. Van olyan edző, aki az úgynevezett "szubjektív terhelési szint" alapján dolgozik. Na az aztán szép lenne! Szubjektív terhelés alapján egész nap a TV előtt enném a csipszet.
Nem igazán érzem a futást, mármint azt a részét, ami visszajelzi tudat alatt a szervezetemnek, hogy pontosan mit kell csinálnom.
Kettő módja van a futás, és főleg az edzés megközelítésének: a természetes, és a tudományos.
A természetes természetesen az, amikor csak mész futni, és sokat futsz. Nem figyelsz pulzusra, meg lépésszámra, sem sebességre, fartlekekre, iramra. Nem nézed a számokat, nincs igazán felépített edzésterved.
Nagyon szeretnék így futni, de sajnos nem vinném így sokra.
Ha valaki így tud futni, és hajlandó is futni, az elég szerencsés. Nem kell számolgatnia, tervezgetni, görcsölnie azon, hogy melyik edzés segít a legjobban.
Persze, veszélyes is, mert ha nem vagy teljesen biztos abban, hogy a tested tudja, mi kell neki, vagy - ami még rosszabb - ha azt hiszed, hogy a tested tudja, de tévedsz, akkor elég komoly gondok jöhetnek. És nem csak pár tizedes gondok, hanem sérüléses gondok, maradandó gondok.
A tudományos futás ennek az ellentéte. Részletesen felépített edzésterv, minden mérhető adat mérése, és elemzése. Folyamatos fejszámolás (mármint fejben számolás, fejedből csak egy van - nem kell megzámolni), korrekciók, újragondolás, edzésterv alakítás. A futás, és az edzés nem csak abból áll, hogy elmész futni. Majdhogynem minden lépésedet számolod (van, aki konkrétan minden lépését számolja), és minden mozdulatodat az edzéstervnek megfelelően teszed meg. Nincs olyan, hogy "Most inkább...". Azt kell csinálnod, ami az edzéstervben van, és az attól való eltérés komoly konzekvenciákkal járhat. Természetesen, az edzés kihat a mindennapokra. Nem csinálsz semmit, amit nem ír elő az edzésterved. Nem korizol, vagy bringázol, csak akkor, ha azt mondja az edzésterv (rendszerint "keresztedzés" álnéven). És persze semmi vagánykodás. DH, freeride, kori szóba sem jöhet.
A kettő között pedíg ott van az árnyalatok végtelen vonulata.
Részemről egy "meglehetősen tudományos, de érzésen alapuló, és bármikor megmagyarázhatóan lusta" edzésmódot képviselek. A lényege, hogy kidolgozok egy nagyon pontos, és tudományos edzéstervet, majd az érzéseimre hivatkozva figyelmen kívül hagyom. Na jó... nem mindig.
Magam készítettem az edzéstervemet, mert azt akartam, hogy a lehető legjobban igazodjon hozzám, az időbeosztásomhoz, és ahhoz, hogy honnan hova akarok eljutni.
A futások alatt kiderült, hogy nagyon fontos tudni, hogy honnan indul az ember, mert szép és merész dolog ugyan egy bizonyos sebességet megkövetelni egy futótól, de követelni, és teljesíteni két különböző dolog. Természetesen volt kitűzött célom, de az igencsak messze volt a kezdő teljesítményemtől, így egy sokkal meredekebb edzéstervet kellett készítsek, mint amik az interneten, vagy bárhol voltak.
Hogy mennyire lett meredek? Egy függőleges vonal lett!